A szépség rabja nem mer élni, fél, hogy romlik a szépsége.
A legtöbb ember eljut életében egy észrevétlen pontig, ahonnan nincs visszatérés.
Az ember olyan, mint a felhők odafent. Úsznak az égen, találkoznak egy másik felhővel, aztán majd kiderül, hogy mi lesz velük. Eggyé olvadnak-e, vagy úsznak tovább külön-külön az ég vizében.
A régi barátok az életünk alapja, amelyre építkezhetünk.
Ezen a világon az emberek hamar ráunnak arra, ami nem érdektelen, és jóformán csak az köti le őket, ami unalmas.
Az erkölcs nem arra tanít, hogy boldogok, hanem hogy boldogságra érdemesek miként legyünk.