Aki elhiszi, hogy tönkrement, az tönkre is megy. Aki elhatározta, hogy nem tud más lenni, azt elpusztítják a szürke hétköznapok.
Amikor valaki meghal, akkor nem az ő élete az, amelyik megállt abban a pillanatban.
Hallgatom a csendet, amelyet időről időre megszakít a mellettem alvó lélegzetvétele. Megsimogatom a kezét, de vigyázok, hogy ne ébredjen fel. A szavak mellett fontosak a tapintások, simogatások, ölelések, cirógatások.
Minden emberi bölcsesség belefér e szavakba: „Várni és remélni!”
Nincsenek második lehetőségek az elszalasztottak helyett.
A helyes észjárásnak sokféle fajtája van; egyesek helyesen gondolkoznak egy bizonyos gondolatkörben, de a másikban badarságokat követnek el.