Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.
Nem lehet egészségügyi következmények nélkül napról napra másnak mutatkozni, mint ahogy érzünk, fáradozni azért, amit nem szeretünk, örülni annak, ami bajt hoz ránk.
Hallgatom a csendet, amelyet időről időre megszakít a mellettem alvó lélegzetvétele. Megsimogatom a kezét, de vigyázok, hogy ne ébredjen fel. A szavak mellett fontosak a tapintások, simogatások, ölelések, cirógatások.
Az egyik rendszer oltárterítője a következő lábtörlője.
Ki találta ki, hogy könnyű elmondani az igazat? Már ez is hazugság.