Minden emberi lény számára létszükséglet az önmagával való elégedettség.
A munka előfeltétele az elégedetlenség.
Az emberek tisztelik a halált, mert joggal úgy vélik, hogy ha tiszteletre méltó dolog meghalni, mindenki bizonyos lehet afelől, hogy legalább egyszer tisztelni fogják.
Azoknak, akik képtelenek a szeretetre, semmi sem fáj igazán.
Az élet nagy megpróbáltatásaival gyakran bátran nézünk szembe – aztán az apróságok, a „hasfájások” tesznek tönkre.
Akik igazán boldogok, azok mernek eszköztelenek lenni, hogy egészen boldogok lehessenek. A fiatal szerelmesekben ez a megindító, ez a legszebb: öntudatlan aszkézisük, mellyel boldogságukat hordozzák.