Nekem úgy tűnik, az udvariasság és a képmutatás túl gyakran járnak kéz a kézben.
Választhatok, hogy minek tekintem magam: a világ áldozatának, vagy egy kalandornőnek, aki kincset keres. Az egész csak nézőpont kérdése.
A képet nézd elfogulatlanul, a könyvet olvasd nyílt szívvel, mint a tied, az életedet meg éljed, ez az egész.
Az életnek az a sajátossága, hogy életveszélyes.
Az ember soha nem tanul abból, amit mások mesélnek neki, mindent magunknak kell átélnünk.
Racionális szempontból a pasik a felsővezetők, aztán szépen hazamennek papucsállatkának.
A vérbeli utazónak nincsenek konkrét tervei, és nem szándékozik mindenáron célba érni.