Ha megpróbálod a világot a válladon cipelni, először is beleroppan a hátad, aztán beleroppan a lelked is.
Az az igaz szerelem, amely mindig egyforma marad, akkor is, ha mindent megtagadnak tőle.
Érzelmeink hatással vannak ránk, de nem szükségszerű, hogy az orrunknál fogva vezessenek minket.
A bánat formál bennünket, nem az öröm, a bánat az aláfestés, a refrén. Az öröm mulandó.
Szerelmes vagy. Ettől gyakorlatilag unalmas vagy mindenkinek, aki nem az. Tudod, az épelméjűeknek.
Aki megért téged, közelebbi rokonságban van veled, mint bármelyik édestestvéred.