Tudtad, hogy a csillagok mindig veled lesznek. Csak felnézel az égre, és már nem is vagy olyan magányos.
Az ember nem találhatja meg a békességet sem a munkában vagy élvezetben, sem a világon vagy a kolostorban, csak a maga lelkében.
Amikor az ember távol kerül a megszokott világától, hajlamos kalandorként viselkedni, hiszen ilyenkor a szokásos gátakat és előítéleteket is maga mögött hagyja egy időre.
A határ mindig ott van, ahol tudom és érzem, hogy ártok magamnak vagy a másik embernek.
Légy ura indulatodnak, mert ha az nem engedelmeskedik, parancsolni fog.
Ha a lélek nem kap táplálékot, az alamizsnaként nyújtott kenyér is kővé válik.
A szépség átok is lehet, nemcsak áldás.