A közönyösség pestise sok mindenre hozott már pusztulást.
A megbánás a leghaszontalanabb dolog ezen a világon. Visszahozni nem lehet semmit. Ha lehetne, szentek lennénk valamennyien. Az életnek nem állt szándékában, hogy tökéletesre formáljon bennünket.
Rettenetes, hogy a tényektől sosem tudhatjuk meg a valóságot.
Az emberek a sorstól boldogságot, sikert, gazdagságot követelnek; pedig a leggazdagabb ember nem az, aki a legtöbbet kapott, hanem aki a legbőkezűbben osztogatta saját magát embertársainak.
Becsukni vagy kinyitni egy ajtót: nem egy és ugyanaz a mozdulat-e?
Ki tudná a halál gondolatát elviselni, ha élni öröm volna?