A ti országotok (…) arany ország, csak ti vagytok szegény emberek.
Mikor az éj leszáll s a csillagok feljőnek, mikor a világ szavai elhalnak, elkezd beszélni a természet, akkor a végtelen mindenség megnyílik s az ember lelke lát.
Az emberi természet legmélyebb elve a megbecsülés vágya.
Csinálj olyan dolgokat, amiket élvezel!
A Megbocsátás fölrepít a csata hevében kimondott sértések fölé, hiszen azokat előbb vagy utóbb úgyis eltörli az idő, ahogy a szél is eltünteti a lábnyomokat a sivatagban.
Engem is mindig aranyos kedvűnek ismertek, de csak az én jó Istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül a, hogy nappal mindig nevessen az ember szeme.
Az mindig sürgős, hogy boldogok legyünk (…), mert amikor valaki már sokat szenvedett, nagyon nehezen hisz a boldogságban.