Néha az egész élet olyan rövidke idő alatt megváltozik, hogy az ember nem is tud hozzászokni.
A rab ember mindig eszményíti a rabságát.
Csak ott vagyok gyöngéd, ahol tudják, hogy nem vagyok gyönge.
A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, mikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.
Csakis úgy juthatunk valaha is följebb, ha már tudunk kételkedni önmagunkban.
Érdekes, hogy az ember agya tudja azt, amit a szíve nem hajlandó elfogadni.
A stílus mögött egy ember van, az ember mögött egy élet van.
A múlt már csak ilyen. Elmúlt. Vége. Nincs értelme újraélni. Inkább a jelenre összpontosítanék, a mostra, erre a pillanatra.