Az emberek mindent pusztítani akarnak. Én csak annyi halat fogok, amennyi nekem kell, s néha az uraságnak, ha följön. Aki akkor is pusztít, amikor nem éhes, vétkezik.
Ha az embernek ismételten azt kell tapasztalnia, hogy élete abszurd véletleneken múlik, önkéntelenül magába száll, szerény lesz.
Nagy kérdés, remeket mi teremt: a tudás vagy az ihlet.
Egy igaz barát azt mondja, amit hallanunk kell, akkor is, ha az nem kellemes.
Szerelmes vagy. Ettől gyakorlatilag unalmas vagy mindenkinek, aki nem az. Tudod, az épelméjűeknek.
A nők olyanok, akár az őzek (…). Nem lehet csak úgy nekik rontani, be kell cserkészni őket…
Még az eleve elrendeltetés hívei is, akik azt állítják, hogy semmit sem tehetünk ellene, szétnéznek, mielőtt átmennek az úttesten.