Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél – mindennél – rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.

Nincs boldogtalanabb annál, mint aki boldog akar lenni.

Az okoz igazán örömet, ha kimondhatjuk, ami a szívünkön van, kockázatot vállalunk, és fejest ugrunk az életbe. Nem fog mindenki kedvelni, de te azt kedvelhetsz, akit csak akarsz.

Senki nem birtokolhat egy olyan naplementét, amelyet együtt láttunk egyszer. (…) Senki nem birtokolhatja azt, ami a legszebb a Földön – de megismerheti és szeretheti.

Valósággá válik, amit az emlékezetünkben megváltoztatunk, akár ismerjük ezt a valóságot, akár nem.

Élni, szeretni minden percet, minden másodpercet. Nincs hely, nincs idő a szomorúságra, a kétségre, semmire: csak a nagy szeretet van, az élet szeretete.

Akinek mindene megvan, az nem hall meg semmit…, de akinek semmije sincs, az még a légyzümmögésből is reményt kovácsol.