Hiszen mindenki csak olyan életet élhet, amilyet csinált magának. Tehát mind emocionális, mind racionális szempontból azt kapja vissza, amit beletett az életbe.
Az emberi élet ádáz ellenségei önnön fajukat, s benne önmagukat pusztítják.
Milyen nagy dolog egy ember és mégis milyen semmi.
Az a bölcs, aki tudja, mit tud, és tudja, mit nem akar.
Én pedig azt mondom, hogy a depresszió nem más, mint a „szív szemének” vaksága – vagyis a szeretet hiánya.
Rideg a ház, még ha kastély is, asszonyi mosoly nélkül.
Bármin is bosszankodunk, az egészségünkkel fizetünk érte. Megéri?