Talpnyalókat nyeregbe törni unalmas dolog. Egy gondolkodó embert nem könnyű, viszont annál élvezetesebb.

A legtöbb mai ember hazugságokkal átszőtt, nyomorúságos párkapcsolatban tengődik.

A tánc a karok és lábak költészete, a kecses és iszonyatos anyag, maga a mozdulat lehel bele lelket.

Az életünk pontosan annyira teljes, értelmes és csodálatos, amennyire mi azzá tesszük. És tényleg egészen csodálatossá tehetjük.

Akkor tudhatjuk valakiről, hogy illik hozzánk, ha a dolgok, amelyeket nem kell elmondania, fontosabbak azoknál a dolgoknál, amelyeket el kell.

Nem érti, miért töltik sokan az egész életüket azzal, hogy szétzúzzák az utakat, amelyeken nem akarnak végigmenni, ahelyett, hogy azon az egyetlen úton járnának, amely elvezeti őket valahova.

A világ nélküled is forog tovább. Fölösleges magad fontosabbnak látni, mint amennyire az vagy.

Amikor az ember elkezd gondolkodni, mielőtt meghoz egy fontos döntést, rendszerint letesz a tervéről: nagy bátorság kell ahhoz, hogy megtegyünk bizonyos lépéseket.

A környezet folyton változik. Nem vetted még észre?