Amit átélünk, mindig a valós esemény előtt vagy után éljük át, mely elementáris és felfoghatatlan gyorsasággal tűnik tova; átéléseink mind álomszerű, csupán a mi szűk személyünkre korlátozódó képzeletszülemények.

Ha én keresztet vetnék, ezt mondanám: a természetnek, a művészetnek, a tudománynak nevében.

Barátok… azok, akik táplálják egymás reményeit. Nekik egyformán kedves a másik álma.

A társadalomnak, amiben élsz, segítenie kell neked a fejlődésben és abban, hogy jól kihasználd a lehetőségeket (kultúra, munka, társadalmi jólét), amiket megkapsz te és hazádban élő minden férfi és nő.

A szeretet mindenek fölött való, a szeretetben nem fér meg a gyűlölet – de a tévedés igen.

Egy jó kérdéshez több ismeret szükséges, mint egy közepes válaszhoz.

Sokat voltam egyedül. Az ember azt hinné, hogy meg lehet azt is szokni, ha az ember sokat van egyedül. De nem. Ezt az egyet nem lehet megszokni soha.

Lepj meg egy beteget egy szórakoztató filmgyűjteménnyel.

Furcsa, milyen könnyen mondunk ítéletet egy másik ember fölött, mindaddig, amíg nem hiányzik. Amíg el nem ragadja tőlünk a sors. És azért veszítjük el, mert soha nem is tartozott igazán hozzánk.

Először el kell sajátítanod a szabályokat, csak azután hághatod át őket.