Ha azt olvasnám, amit a többi ember, gondolkodni is csak úgy tudnék, mint ők.
Egy probléma három fázison megy keresztül, mire elismerik valósként. Először nevetségesen hat, azután harcolnak ellene, végül magától értetődőnek tartják.
Az, hogy „nincs”, hogy „elveszett”, hogy „elhagyott”, hogy „elmúlt” – fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is.
Mindenki kibírhatatlan (…), csak azok elviselhetők, akik tetszenek nekem, azok is csak azért, mert tetszenek nekem.
Nem az a baj, hogy örökké rohanunk valahová, hanem hogy sehol se vagyunk.
Ha hiszel a győzelemben, a győzelem is hinni fog benned.