Néha olyan jól esik sajnálni magunkat.
Hallgatom a csendet, amelyet időről időre megszakít a mellettem alvó lélegzetvétele. Megsimogatom a kezét, de vigyázok, hogy ne ébredjen fel. A szavak mellett fontosak a tapintások, simogatások, ölelések, cirógatások.
Az ellenséget a baráttól olykor csak egy hajszál választja el.
Barátainkban kételkedni: nagyobb szégyen, mint csalódni bennük.
Cselekedeteinket mindig meghatározza, hogyan látjuk önmagunkat a világban.
Tarts ki, vagy pusztulj el, de meg soha ne hajolj.