Minden nyomorúságunk annak tudható be, hogy képtelenek vagyunk csendben, egymagunkban ücsörögni egy szobában.
Ha egy ismeretlen ember szemébe nézek, sokszor az az érzésem támad, hogy olvas a gondolataimban, ezért szándékosan furcsa dolgokat gondolok.
Én téged akarlak. Csak azt nem tudom, meg tudok-e birkózni mindazzal, ami te vagy.
Feladatunk éppen akkora, mint az életünk – ezért tűnik végtelennek.
Nem az a baj, hogy kevés idő áll a rendelkezésünkre, hanem főképp az, hogy sokat elfecsérelünk abból, ami adatik.
Ha a hitnek bizonyítékra van szüksége, már nem hit, hanem tudás.