Nem akartam szeretni őt, (…) ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szeretnem kellett, pedig rám se nézett.
A pénz érmékbe vert szabadság.
Meghalni csak emberek tudnak, de benne nem volt már semmi emberség.
Semmi siránkozás sem tud hozzátenni egyetlen percet sem az életéhez, nem ad több szívverést, lélegzetet sem.
Nem azoké a siker, akik sohasem buktak el, hanem azoké, akik elbuktak, és ismét felálltak belőle.
A szabadságot nem lehet ugyanott megélni, ahol a rabságunkat éltük.
Ez volt az a pont, mikor elért a világ végére – és lépett még egyet.