A bűnben a legnagyobb rossz talán az, ha valamiféle jó, netán a szeretet és igazság nevében követjük el.


Sokat vagyunk együtt, mégis elpusztít minket a társas magány.
Milyen furcsa szerkezet is az ember! Még annak elvesztése is mennyire tud fájni, amit annyit kritizált, annyiszor leírt, és legyintett, ha szóba került.
Az emberek rendszerint a leggondatlanabb helyeken keresik a szenvedést, mert azt hiszik, hogy nem érdemlik meg a boldogságot.
Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el.
Ez itt (…) a valós élet, amelyben nincsenek valódi válaszok.