Az az életforma, amelyet az emberek di­csérnek, és sikeresnek tekintenek, csupán egyike az elképzelhető élet­formáknak. Miért túlozzuk el egyiknek a jelentőségét a többi rovására?

Az egész múlt kezeskedik a jövendő biztonságáért.

Fontos teendőimet halogatom, ráérősen, álmodozom a jövőről, mint a gyermek, aki – ha terveit nézem, hogy mi mindent akar átélni életében – hatezer évre rendezkedik be, nem hatvanra.

A „hit” azt jelenti, hogy nem akarjuk tudni, mi az igaz.

Ha az ember a megfelelő kérdéseket teszi fel, óvatosan tapogatózva, és nem direktben, akkor általában megnyílnak neki az emberek. Tudni kell, mit és mikor kérdezzünk.

A felnőttkor megpróbáltatásai szinte egyáltalán nem tudják megtörni azok szellemét, akiknek gyermekkorukban szüleik szeretete megtanította az önbecsülést.

A jövő nyugtalanít, a múlt fogva tart, ezért a jelent elmulasztjuk.