Napmenet után, ha a kakas kukorékol, vagy a varjú károg, az idő megváltozik.

Akarnunk kell a változást. Fel kell ismernünk a fájdalmat, amit akkor érzünk, ha nem változtatunk, és látnunk kell azt az örömöt, amit akkor fogunk átélni, ha megváltozunk.

Butaságokon áll a világ, azok nélkül talán nem is történne benne semmi.

Az vagy, akivé önmagadat teszed.

Azt hallom, hogy megnősültél. Okos ember vagy, ha igaz, okosabb, ha nem igaz.

Engem is mindig aranyos kedvűnek ismertek, de csak az én jó Istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül a, hogy nappal mindig nevessen az ember szeme.

Jó dolog gyertyát gyújtani, de élvezetesebb a sötétséget szidni.

Egyszer eljön a nap, amikor minden szívbe beköltözik a szeretet, és az ember legrettenetesebb ellensége – a magány, amely rosszabb, mint az éhezés – örökre elűzetik a föld színéről.

Minél jobban menekülünk valami elől, annál félelmetesebbnek tűnik, de ha közel engedjük magunkhoz, porszemmé zsugorodik.