Az ember élete csak akkor értelmes, ha szolgálatnak fogja fel.
Minden halállal elvész valami, ami értékes és helyettesíthetetlen.
Kezdem belátni: amit a férfiak női logikátlanságnak neveznek, voltaképp logika, csak nem olyan, mint az övék.
A legtöbb ember eljut életében egy észrevétlen pontig, ahonnan nincs visszatérés.
Saját magunk szőjük sorsunkat, a jót is, a rosszat is, eltéphetetlenül. Az erény és bűn érintése alig-alig hagyja rajta kéznyomát.
A mennyországot a klímájáért, a poklot a jó társaságért részesítem előnyben.
A lány gyengéden elmosolyodott, a végső búcsú fájdalmával. Egy pillanatra görcsbe rándult a szíve, agyán pedig átfutottak a baljós igék: soha, soha nem látlak többé.