Nietzsche szerint, amit az ember másnak hazudik, elenyésző semmiség amellett, amit az ember önmagának hazudik.
Azt mondják, az emberek a valóság elől szoktak a könyvekbe menekülni.
Akit nem a szenvedés nevelt, örökké gyermek marad.
Az emberi szív szereti másban a maga érzelmeit és gyengeségeit.
Talpnyalókat nyeregbe törni unalmas dolog. Egy gondolkodó embert nem könnyű, viszont annál élvezetesebb.
Szép volna az élet, ha minden ember csak félolyan jó volna, mint amilyennek felebarátját szeretné.
Nem lehet a bánat magvát elvetve boldogságot aratni.
Csak azt add másnak, aminek te is örülnél, ha kapnád.