Mindenkinek úgy kellene élnie, hogy ne veszítse el a saját énjét a másikban, ne kezdje el teljesen a másik életét élni.
Nem mindenkinek van leragasztva a szeme, egyesek önként csukják be, úgy bizony.
A jó modorhoz hozzátartozik, hogy eltitkoljuk, milyen sokat gondolunk magunkról, és milyen keveset a többiekről.
Az emberek csak a romantikus regényekben halnak meg a szerelemért, a valóságban a gyűlöletért halnak meg.
A legtöbb ember azt gondolja, hogy ha őszinte, akkor ezzel mások visszaélhetnek. Pedig ez nem így van. Ha én őszinte vagyok, és kimondom, ami velem történt, megszabadulok a tehertől. Egy. Kettő: ha valaki ezt így vagy úgy kiferdíti, és elmondja másnak, akkor abból megtudom, hogy valójában milyen ember.
A halál a lélek számára ugyanolyan fontos, mint a születés, s ugyanúgy, mint a születés, integráns része az életnek.