Tisztelni kell a gondokat, a fájdalmakat, az életnek azokat a területeit, ahol a dolgok nem mennek simán.
Az életet sokkal inkább az élmények hevessége, semmint valós hossza alapján kellene mérni.
A borzongás ismerős jele annak, hogy megérintett valami nagyszerű.
Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének.
Különb s különb poklok jutnak nekünk, és mindenki azt hiszi, hogy a másiknak jutott a jobbik.
Aki fél a vereségtől, már vereséget is szenvedett.
Szamárság feladni a reményt. Azonkívül bűn is, azt hiszem.