Ha az univerzum közepébe tekintünk, hidegséget látunk ott. Ürességet. Végtére is, az univerzum nem törődik velünk. Az idő sem törődik velünk. Ezért kell nekünk, embereknek törődnünk egymással.

A nehézségek tanítanak meg arra, hogy van benned Valaki, akinek ez nem nehéz.

A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.

A bosszú olyan cselekedet, amelyet valaki azért akar elkövetni, mert tehetetlen; ám mihelyt a gyengeség érzése megszűnik, a bosszúvágy is elmúlik.

Senki sem gondolja, hogy tartozna valamivel, ha időt kapott, holott ez az egyetlen dolog, amelyet még a hálás ember sem tud viszonozni.

A megsemmisülés nem kelt bennem rettegést, hiszen kipróbáltam már, mielőtt megszülettem.

A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg.

A tanuló ne gondolatokat, hanem gondolkozni tanuljon.