Az élet túl rövid – vagy túl hosszú – ahhoz, hogy megengedhessem magamnak, hogy ilyen pocsékul éljem le.
Vannak, akiket a megpróbáltatások elszakítanak egymástól. Mások kapcsolatát, ahogy a miénket is, csak szorosabbá fűzik.
Ha az embernek ismételten azt kell tapasztalnia, hogy élete abszurd véletleneken múlik, önkéntelenül magába száll, szerény lesz.
Egy dolog, ha valakinek kevés van, de ha kevesebb van, mint másoknak, az egy kicsit olyan, mint utolsónak lenni az osztályban.
Vissza lehet álmodni mindent, de úgy élni benne, mint akkor, már nem lehet.
Míg az ember életben van, addig van remény. És amíg remény van, addig eltökéltség is van.