Az ember rettenetesen fél egyedül maradni, ezért kell neki egy társ, egy életszövetséges. Benne marad akár egy halott kapcsolatban is, hogy ne legyen magányos.

Nem tudom boldoggá tenni, nem teszem boldoggá, és boldogtalansága nőttön-nő.

Ha senki más nem törődik is velem, én törődöm magammal. Minél társtalanabb, minél magányosabb vagyok, minél kevesebb a jóakaróm, a pártfogóm, annál többre kell becsülnöm önmagamat.

Ha megvakulnék, arcának emléke segítene életben maradni az örök sötétségben.

A halál a mi társunk, mert ő az, aki életünknek valódi értelmet ad. De hogy láthassuk halálunk igazi arcát, meg kell ismernünk előtte az összes vágyat és rémületet, amelyet nevének puszta említése képes felébreszteni bármely élőlényben.

Az érett kor olyan, mint a látóhatár, minél közelebb jutsz hozzá, annál inkább hátrál.

Minden siker azé, aki a kellemest összeköti a hasznossal.

Az idő nem tanít, az csak a fáradtság, az öregedés érzését hozza nekünk.