A magányban mindenre szert tehetünk, csak jellemre nem.

Minél jobban megismerjük saját felsőbb képességeinket, annál jobban szolgálják mindennapi életünket, életünk jelentősebb célját.

Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal.

Mindegyikünk arról álmodozik, mi minden történhet, és meg vagyok róla győződve, hogy senki nem azon tűnődik, amit maga mögött hagyott, hanem azon, amit ezután talál.

Az idő nem tanít, az csak a fáradtság, az öregedés érzését hozza nekünk.

A nők azt hiszik, ha fogyókúráznak, boldogabbak lesznek. Tapasztalataim szerint azonban épp az ellenkezője igaz: minél kevesebbet esznek, annál morcosabbak.

Nincs is a földön olyan szerelem, hogy mind a ketten egyformán szeressék egymást.

Azokon az utakon gondolkodom, amelyeket életünk során végigjárunk. Miközben a válaszokat keressük, gyakran ösztönösen arrafelé indulunk, ahol több a fény. Pedig néha nem ártana a sötétben keresgélnünk.