Utólag mindig okosabb az ember, és soha nem lehet tudni, mások mit vesznek majd észre, amiket mi vakon nem láttunk meg, mert benne éltünk.
Az ember vérében rejlő alkotási vágy elfeledtet mindent, és ha ez a (…) vágy lehetőséget kap a teremtésre, képes megteremteni maga körül a világot.
Semmi sem olyan értékes, mint ami te vagy másokban, és a többiek tebenned.
Az embernek eléggé szeretnie kell az életet, amelyet választott, hogy végül a magáénak mondhassa: és én szeretem is.
Áruló az, aki ott vesz búcsút, ahol az út sötétté válik.