A szerelem az, ha elmosolyodunk, mikor meglátjuk a másikat.
Egész életen át egyetlen nőt vagy férfit szeretni pontosan annyi, mint azt mondani, hogy egy gyertya az egész életen át égni fog.
Bárki azt hihetné, hogy a belső ürességtől az ember könnyűnek érzi magát, pedig elviselhetetlenül nehéz.
Az emberi élet ádáz ellenségei önnön fajukat, s benne önmagukat pusztítják.
Ha az ember nem eszik, ugyan mi vigaszt merít abból, hogy esetleg más sem eszik?!
Ami érdekes, az mindig egy kicsit hátborzongató.
Az ember mindig jobban fél attól a bajtól, amely érheti, mint attól, amely már utolérte.