A győzelmek hajlamosak lekopni az emberről. A vereségek (…) azonban ott maradnak velünk, megérintik a vállunkat, lelassítják a lépteinket, kísértenek álmunkban.
Mosolyában nincs mélyebb jelentés vagy rejtett gondolat. Mosoly pusztán a mosolygás kedvéért.
A lustaság oly lassan jár, hogy a szegénység csakhamar utoléri.
A jövő nyugtalanít, a múlt fogva tart, ezért a jelent elmulasztjuk.
Adj az embereknek még egy esélyt! De ne többet!
A tavasznak sem mondhatjuk: „Remélem, hogy hamar jössz, és sokáig maradsz.” Csak azt mondhatjuk: „Gyere, ajándékozz meg a reménnyel, és maradj, ameddig tudsz.”
Elég bölcs vagyok, hogy tudjam, hogy nem tudok szart se.