

Napjainkban az emberek a pénznek még előítéleteiket is feláldozzák. Ebből mérhetjük meg roppant hatalmát.
Az ember mindig éppen arra vágyik legjobban, amit soha, de soha nem kaphat meg.
Minden nap elveszett, amelyben legalább egyszer nem táncoltál. És minden gondolat hamis, amelyen legalább egyszer nem nevettél.
Így van ez egész életünk során: legsötétebb perceinkben olyan emberek gusztusa szerint cselekszünk, akik megvetésünk tárgyai egyébkor.
Mint a szerelem, a magánélet is akkor a legnyilvánvalóbb, amikor nincs.
Az életben nem lehetünk meg kompromisszumok nélkül. Alkalmazkodnunk kell másokhoz is. De nem szabad olyan kompromisszumokat kötni, amelyeket nem tudunk elviselni.
Úgy gondolom, hogy minden ember több annál, amit feltételez magáról.