Mindannyian hibázunk. Méghozzá elég sokszor. A hibák ahhoz szükségesek, hogy ne állapodjunk meg, ne legyen életünk olyan, mint az állóvíz. A hibák tovább löknek, előre késztetnek bennünket.
Utasok vagyunk… de az élet nemcsak utazás, hanem szobrászmunka is: valami szépet kihozni önmagunkból, az élő anyagból – s ezt a környezetünkre is kiterjeszteni.
Semmi sem igényli annyira a változtatást, mint mások szokásai.
Gyermekeinknek örökségül tisztességérzetet, s ne aranyat hagyjunk.
A szabadság nem lehet határtalan, mert akkor önmagát semmisíti meg.