Nem számít, hogy szenátor vagy ajtónálló, senki nem immúnis a meleg mosoly és a kemény kézfogás ellen.
Tudok valamit a neheztelésről: olyan méreg, amelyet saját maga iszik meg az ember, de közben arra számít, hogy mások halnak bele.
Valóban sokan csodálták a keménysége és határozottsága miatt, de hova jutott? A teljes ürességbe. A magányba.
Mit ér az egész környék csendje, ha szenvedélyeink üvöltenek?
A távollét a szerelemnek olyan, mint a tűznek a szél: a kis lángot kioltja, a nagyot fellobbantja.
A jóság az egyetlen befektetés, amely mindig kifizetődik.
Úgy érzem, legjobb volna így maradni egy életen át: csak néznélek, boldogan, elégedetten.
Rád is tartozik az, ha a szomszédod fala lángol.