Azt hiszem, megtaláltam az állatok és a civilizált ember közötti hiányzó láncszemet. Mi vagyunk az.
A bűnben a legnagyobb rossz talán az, ha valamiféle jó, netán a szeretet és igazság nevében követjük el.
Az, hogy fájdalmat érzünk, éppoly természetes, mint hogy levegőt veszünk.
Helyrehozhatatlan a múlt, a jelen viszont olyan számotokra, mint az építő lába előtt heverő mindenféle épületanyag: a ti dolgotok, hogy jövendőt építsetek belőle.
A nők sohasem bocsátják meg a kudarcot.
A nők természetükből adódóan titkolózóak, és jobb szeretik maguk őrizni a titkaikat.
Amiben nincs misztikum, abban nincs vonzerő.
Mindenki másképp boldog és boldogtalan, jelleme, sorsa s még életkora szerint is.