Elég középszerű ember van a világon, akik anélkül égnek ki, hogy valaha is lángoltak volna.

Magamba zuhantam, mint a vajas piskóta száznyolcvan fokon.

Azzal, hogy olyat teszel, ami abszurdnak tűnik, mélyen megérintesz valamit a lelkedben, a legősibb részedben, abban, amelyik a legközelebb áll az eredethez.

A sok bűvös dolog közül ez az egyik: nézni, ahogy alszik szerelmesünk – tekintetétől és öntudatától szabadon egy édes pillanatra a szívét ölelhetjük; mikor ennyire tehetetlen, bármennyire esztelen az érzés, éppolyan, amilyennek elképzeltük: színtiszta férfi és gyöngéd gyermek.

Az emlékek szeretik megviccelni az embert. Előfordul, hogy a valóságot mutatják, de az is, hogy olyanná válnak, amilyennek mi akarjuk látni őket, és megszépülnek.

Az számít, mi vagy, és nem az, mit gondolnak rólad.

Az emberek rosszul mérik az időt – egyetlen mérték van, az átélés sebessége.