Nincs annál megdöbbentőbb élmény, mikor valaki olyan helyre tér vissza, amit valaha nagyon jól ismert, és rájön, hogy a hely semmit, ő maga viszont rengeteget változott.
Az embert éppolyan jól fedi a szalmatető, mint az arany.
A suttogást még csak hallanod sem kell, máris tudod, hogy rólad beszélnek.
Vannak a lelkünkben bizonyos dolgok, melyekhez nem is tudjuk, mennyire ragaszkodunk. (…) Mert a bukástól vagy a szenvedéstől tartva, nap mint nap halogatjuk, hogy birtokba vegyük őket.
Menj el úszni.
A nagy változások mindig olyankor történnek, amikor a legkevésbé várjuk őket.