A természet feltalálta a halált, hogy biztosítsa az élet örök folytonosságát.

Soha nem ítélhetjük meg mások életét. Mindenki csak a maga fájdalmait és lemondásait ismeri. Lehet, hogy úgy érzed, jó úton jársz, de soha ne gondold, hogy ez az egyetlen helyes út.

A szabadság korlátok között való megélése nem jelent rabságot.

Minden faluban van egy fáklya – a tanító, és aki azt kioltja – a pap.

A szerelemnek és a barátságnak csak egyetlen rokon vonása van, s ez: ha felbomlik, annak oka sohasem a Másik, hanem mindig az Én.

Még az igazi szeretetteljes kapcsolatban is szükségük van az embereknek mozgástérre.

Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy valamit csak azért csinálunk, mert mások is csinálják, vagy valóban a saját céljainkat szolgálja?

Sok embert ismerek, akik csak azért próbálnak segíteni másokon, hogy ne kelljen szembenézniük a saját problémáikkal.