Átalakulunk és hozzáidomulunk ahhoz, akit szeretünk.
Nem tudjuk, hol van a szívünk, csak akkor, ha fáj.
Ösztönszerűleg inkább hajlunk a reményre, mint az aggodalomra – amint szemeink is maguktól a világosság felé fordulnak, nem a sötétség felé.
Ha kéred, sokkal valószínűbb, hogy megkapod.
Ha társad szemében nem látod meg életed mélyebb, sokszor kellemetlen igazságát, vagyis ha nem őszinte tükör – akkor ő nem a te igazi párod.
A következmények az egész életedre hatással lesznek.
Úgy gondolom, hogy minden ember több annál, amit feltételez magáról.
Ha idegenben bántják az embert, akkor mindennél jobb testvérek közé menekülni.