Az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenetlen arccal bír ki mindent.
Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének.
Manapság az emberek nem arra törekszenek, hogy megakadályozzák a bajt, hanem, hogy kikerüljenek belőle.
Ne kritizálj másokat; ők pontosan azok, akik mi lennénk hasonló körülmények között.
A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz.
A csönd néha olyan baromi hangos.
Hogy lehet, hogy fogalmad sincs, mennyire fontos számodra valaki, amíg el nem veszítheted?