Amikor szeretünk, mindig jobbak szeretnénk lenni, mint amilyenek vagyunk.
Néhány régi seb sohasem gyógyul meg igazán és a legszelídebb szóra is újra vérezni kezd.
Az igazi szerelem sokban hasonlít a gyermekkorhoz: megvan benne ugyanaz a meggondolatlanság, oktalanság, pazarlás, kacagás és sírás.
Kezdem belátni: amit a férfiak női logikátlanságnak neveznek, voltaképp logika, csak nem olyan, mint az övék.
Az olyan ház, amely belülről repedezik, előbb-utóbb összedől.
A szeretet nem a másik birtoklását jelenti. A szeretet valaminek ítélet nélküli megtapasztalása.
Megszokik az ember bármit ezen a világon.
Az ember általában azért küzd, hogy életben maradjon, és nem azért, hogy öngyilkos legyen.