Ha a döntő pillanatban bátor leszek, mit törődöm azzal, hogy most mit érzek?
Boldogság az, amikor az ember megérkezett, behúzza evezőjét és azt mondja: megérkeztem, nem megyek tovább.
Ha életünknek megvan a „miértje”, akkor majdnem minden „hogyanját” el tudjuk viselni.
Mindenki a telefonjával van elfoglalva. Az emberek szavakkal igyekeznek kitölteni életük ürességét.
Ha a múltról beszélünk, mindig hamisan keverjük a kártyát.
Megszokásból élni valakivel: hazugság. (…) Mindenki úgy csapja be magát, ahogy akarja.
Az ember annak a századnak a gyermeke, amelyben született, s nem azé, amelyben eltemetik.
Az ember sorsát az pecsételi meg, vagy inkább az mutatja meg, hogy miképpen vélekedik önmagáról.