Az ember nem arra gondol, amire szeretne, hanem ami eszébe jut.
Utólag mindig okosabb az ember, és soha nem lehet tudni, mások mit vesznek majd észre, amiket mi vakon nem láttunk meg, mert benne éltünk.
Soha semmi sem maradandó, sem az én, sem a te, és legfőképpen a mi.
A tétlenség kételyt és félelmet szül. A tett önbizalmat és bátorságot. Ha le akarod győzni a félelmet, ne csak ülj és gondolkodj róla. Menj, és tegyél valamit!
Azért küzdj, hogy győzz, ne azért, hogy ne veszíts!
Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az akadállyal.