Senkinek sincs homlokára irva, mi lakik benne.
A szülők olyanok, mint a hegyek; a gyerek azzal tölti életét, hogy megpróbál felkapaszkodni rájuk, és nem is sejti, hogy egy szép napon mi játsszuk majd az ő szerepét.
Mit számít, mit kap az ember, ha előtte elveszít mindent.
A szellem akkor lesz szabaddá, ha többé támaszt nem keres.
Csak az győz, aki tudja, miért harcol és szilárdan hisz is az ügyben.
Talán egy napon, évek múlva – ha majd a fájdalom elviselhetővé csillapul – képes leszek visszanézni arra a néhány rövid hónapra, amely mindig is életem legboldogabb időszaka marad.
Nincs is a földön olyan szerelem, hogy mind a ketten egyformán szeressék egymást.
A szívnek több szobája van, mint egy kuplerájnak.