Az ember csak lelki tulajdonságokba tud igazán belé szeretni.
Mindenki láthatatlan drágakövet rejt magában, akármilyennek született, s ezt csiszolni, formálni kell.
Magunkkal visszük azt, ami elől futunk. A fájdalom utánunk szalad.
Nincs más, csak a múlt, a kézzelfogható és lezárt múlt, amin már nem lehet változtatni.
Ahogy a tökéletes férfi, úgy a tökéletes nő sem létezik. Egyetlen ember sem tökéletes. Soha senki nem teljesítheti a másik minden vágyát.
Rettenetes, hogy a tényektől sosem tudhatjuk meg a valóságot.
Sohasem szabadulunk meg a szorongástól, ha úgy véljük: annyiszor ítélnek meg bennünket, ahányszor ránk pillantanak.
