A nyelv titokzatos dolog. Nemcsak a beszéd, a szó közöl, többet mond olykor a szem, egy félbehagyott kézmozdulat.
Utólag mindig okosabb az ember, és soha nem lehet tudni, mások mit vesznek majd észre, amiket mi vakon nem láttunk meg, mert benne éltünk.
Sokkal jobban esik akkor megtenni valamit, ha nem kötelező.
Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta.
Az emberi tudásnak megvannak a határai, de nem tudjuk, hol.
Fontos teendőimet halogatom, ráérősen, álmodozom a jövőről, mint a gyermek, aki – ha terveit nézem, hogy mi mindent akar átélni életében – hatezer évre rendezkedik be, nem hatvanra.