Néha, nehéz körülmények között, összetévesztheti az ember az együttérzést a szerelemmel.
Húzod a sors szekerét, nem számolod a lépteidet, egyszerűen mész.
Elég a rosszra akkor gondolni, ha már beteljesedett; minek izgassa az ember magát előre is?
A világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom.
Ha az egész világ gyűlöl és rosszat hisz rólad, de a lelkiismereted tiszta, sohasem leszel egyedül.
Ha szeretek valakit, akkor egyszerre ismerem fel benne, akivel teljesen egy vagyok, s aki teljesen más, mint én.