Amikor végre megérted, hogy nem halsz bele abba, ha összetörik a szíved, (…) az már csalhatatlanul jelzi, hogy középkorú lettél.
Az ember mindig azzal nyit, hogy megvesztegethetetlen. Így akik meg akarják vesztegetni, úgy érzik majd, hogy elértek valamit.
Nincs őszintébb szeretet, mint az étel szeretete.
Ha úgy viselkedem, ahogy az emberek elvárják tőlem, akkor a rabszolgájukká válok.
Amikor az elégedetlenség nem múlik el, annak oka van. Az azt jelenti (…), hogy valamin változtatnunk kell, tovább kell lépnünk.
Azt mondják, amíg élünk, remélünk, és nincs is ezzel bajom, de én a fordítottjában is hiszek. Amíg remélünk, élünk.